Get Adobe Flash player

TRECUTUL ŞCOLII

Népoktatási intézményeink múltjában több egymás mellett elő, egymást váltó vagy egymásba átalakuló intézményes formát tartunk számon: római katolikus felekezeti népiskola, községi majd állami népiskola, állami polgári fiúiskola, nyilvánossági joggal felruházott magán polgári leányiskola.

 A legtávolabbi múltra a katolikus felekezeti oktatás tekint vissza. Oklevelek szerint már a XV. század harmincas éveiben a falusi parókiák mellett „skolárisok” működtek. Ezekben tanítottak azok a „skoláriusok”, akik a pap segítőtársaiként az egyházi szertartásokon is tevékenykedtek. A XV. század végére megjelennek a kisiskolák. Az oklevelek a századfordulón falusi „literátusokról” beszélnek. Ilyen lehetett az a Georgius Emerici de Barothi, aki 1493-ban iratkozott be a krakkói egyetemre és 1494-ben kezdi meg tanulmányait. 

 A XVI. század második felében feltűnnek a vulgáris (anyanyelvű) betűvetéshez értő „paraszt deákok”. Közéjük sorolható az a Forró Deák Benedek, baróti iskolamester, aki előtt 1643. február 8.-án földeladási szerződést kötöttek. 1942. október 9.-én keletkezett „javadalmi jegyzőkönyv” szerint tanítói állás már 1680 óta létezik.

 Már 1693 előtt iskolaépület is volt. Az I. Anyakönyv 14. Lapján szereplő bejegyzés szerint a régi iskolát 1693-ban újjáépítették. A XVIII. Század vígéig az oktatás célja a vallási ismeretek elsajátítása volt, az írás-olvasás csak másodlagos helyet foglalt el. Ezért figyelemre méltó, hogy a katolikus többségű Barótról 5 ”tógás diákról” ad hírt Jakó Zsigmond és Juhász István „Nagyenyedi diákok” tanulmánykötetének függeléke /Diáknévsorok 1642-1848/.

 A XVIII. század háromszéki oktatásáról szólva Kovásznai Sándor ezt írja: „derék oskolamestereket tartanak, annyira, hogy azok a poesisig, sőt még feljebb tanítottak... Az erdélyi falukon-városokon papok, professzorok és híres prédikátorok a székely nemzetből származnak”.1777-ben Űrményi József által vezetett szakcsoport kidolgozza a tanügy megreformálását szolgáló „Ratio Educacionis”-t. 1805-ben ezt korszerűsítik és 1806-ban életbeléptetik. A reform által egységes felvilágosult oktatási rendszer kialakítására törekszenek.

 Az állam és az egyház szoros kapcsolatának megfelelően a tantervben és az iskolai életben továbbra is fontos szerepe jut a vallásnak. 1827. március 31-én ” a Nemes Baróti Communitác” elhatározza, hogy „egy kántori és harangozói és a gyerekek számára tanítói házakat kell építeni ”. Az 1850-es évektől különválasztják a fiú- és leányosztályokat. Csató József lelkész / 1849-54/ ösztönzésére az előjáróság ígéretet tesz az „elemi iskolánk jobb karbaállítása és a tanítói személyzet növelése” érdekében. Veszely Károly nevéhez fűződik egy másik indítvány, mely szerint „fizetést biztosítsanak egy olyan nőnek, aki a lányokat nöi munkára, főleg varrásra” oktatná 1865-ben négy képesített tanítóval működött a katolikus népiskola . 1834-ben megindul a református felekezeti oktatás is Zathureczky István házában Bandi Mózes tanító irányításával.

 Az 1858-as bölöni zsinaton elhatározzák, hogy református iskolát építenek Baróton. 1859-ben Horvát György tervei alapján megkezdik az iskola felépítését, melyet a következő évben fejeznek be. Az iskolát a templom udvarára építik. Az egyház szegénysége miatt 1893-ban megszűnik a református felekezeti oktatás. Helyébe Barót képviselőtestülete államilag segélyezett községi népiskolát állít 1893. december 15-én. Az oktatás református jellegű marad. 1909-ben az iskolát állami népiskolává alakítják, amely 1913-tól új épületben működik. 1872-ben gazdasági szakosztállyal megtoldott felső népiskola kezdheti meg működését. Az intézmény négy éves, az első három évet elméleti oktatásra, a negyedik évet gyakorlati oktatásra szánják. 1873. október 1.-én megkezdődik az első tanév 70 tanulóval. Az évek során a tanuló létszám fokozatosan nő.

 A vármegye, az állam és község együttműködése révén az iskola 1876-ban új egyemeletes épületet kap. 1882 után a fenntartáshoz szükséges költségeket csak nehezen tudják biztosítani, ezért kérik a polgári iskolává alakítását. 1895-ben polgári fiúiskolává alakul. 1907-ben megalakul a polgári leányiskola is. Fenntartását a közoktatási minisztérium, adományozók, és az állam biztosítja. 1879 gusztusában, az érvényben levő rendelkezések értelmében „ipari tanonciskola ” indulhat. 1894-ben pályázatott a romai katolikus felekezeti iskola új épületének a megtervezésére. A pályázatott Lázár András brassói építészmérnök egy emeletes épület terve, nyeri el.

 Az első világháború idején az iskolák működtetése Barót értelmiségének köszönhető. 1919 májusában a román katonai parancsnokság utasítására az iskolát bezárják. Ugyanebben a hónapban Pop Eugen megyei tanfelügyelő által kért hűségnyilatkozat  megtagadása miatt a polgári iskola tanári karát elbocsátják, az iskolát mint állami intézményt beszüntetik. A polgári iskolát az egyházközségek mentik meg, felekezetivé alakítják: a fiúiskola református, a leányiskola római katolikus lesz. 1924-ben mindkettőt az Állami Gimnáziumba egyesítik, 1929-ben megfelelő létszám hiányában megszüntetik. Az állami elemi iskolában 1935-ig magyarnyelvű oktatás is volt, utána kényszerrel átváltottak román nyelvre.1940 és 1944 között a Bécsi döntést követően megalakul a „Baróti Magyar Királyi Állami Polgári Fiú-és Leányiskola”, amely ebben a minőségben a háború végéig működhet. 1948-ig csak elemi oktatásról beszélhetünk.

 Az 1948-as tanügyi törvénnyel megszűnik a felekezeti oktatás. 1952-ben tíz osztályos Vegyes Középiskola kezdheti meg működésé, amely az 1958-59-es tanévben tizenegy osztályos formában működik tovább. Várossá nyilvánítása /1968/ után, Barót 1969-ben új 16 tantermes iskolaépülettel gazdagodik. A tanulók létszáma évről évre nő. Az általános oktatási kötelezettség az 1964-65-ös tanévben 8 osztályra emelkedik, a líceumi oktatás 1969-ben 12 osztályra. 1976-ban elnöki rendelettel az iskolát ipari líceummá alakítják. E felépítési változások egyrészt a tanulólétszám rohamos növekedéséhez vezetnek, másrészt rontják az oktatás minőségét. A kommunista diktatúra nemzetiségi ügyekben tanúsított türelmetlensége  folytán 1962-ben 3 román tannyelvű osztállyal rátértünk a kétnyelvű oktatásra. 1968-ban már 9 román osztály van. Az 1985 és 1989 közötti intézkedések nyomán a tanulók 67%-a román tagozaton jár, bár a román anyanyelvű tanulók százalék aránya 4-6%.

 Az oktatás minőségét az átszervezések s rontják, például a megyei néptanács 358/1984-es határozatával, amelynek nyomán az általános iskolát elválasztják a középiskolától. 1989. január 7.-i határozatával az Oktatás-és Művelődésügyi Minisztérium leváltja a magyar nemzetiségű igazgatót. Az 1989 decemberi változások után sikerül újraszervezni az anyanyelvű oktatást, de az évtizedek romboló munkájának nyomai csak hosszú távon tüntethetők el. A líceum munkaközössége és tanuló ifjúságának képviselői, 1990 január 22.-én elhatározták, hogy iskolánk felveszi a „Baróti Szabó Dávid Középiskola” nevet. A határozat a Megyei Polgármesteri Hivatal és a Megyei Tanfelügyelőség 1990március 8-án keletkezett jóváhagyása szentesítette. 1990 áprilisában megalakul a Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság és alapítvány amely feladatul tűzi ki Erdővidék Szellemi örökségének ápolását és népszerűsítését, a kiváló tanulók erkölcsi és anyagi ösztönzését.

 Az 1993 június 4-5 közötti iskolanapokon felavattuk iskolánk zászlóját és címerét. Tagadhatatlan, hogy az elmúlt évek eredményei és hiányosságai mellett, nagy erőfeszítést igényelt azoknak az akadályoknak a leküzdése, amelyeket a visszarendeződés és önmagunknak kritikus elemzése váltottak ki.