Baróti Szabó Dávid (1739-1819) a felvilágosodás korának nagy szelleme, neves író, nyelvtudós, pedagógus és műfordító. Munkássága sok vonatkozásban úttörő jelentőségű, ugyanakkor a következő századelő nagy szellemi megújhodásának elkészítője. Egyszerű székely szülők gyermeke.

 Pályafutását papként kezdi 1770-ben, majd a jezsuita rend 1773-ban bekövetkező feloszlatása után, 1776-tól a költészet és a szónoklattan tanára az országos hírű Kassai Főiskolán.A nagyműveltségű pap-tanár 1777-ben lép költőként is a közönség elé. Első verskötete az Új mértékre vett különb verseknek három könyvei. Irodalomtörténeti esemény ez a kötet. Nyilvánosság elé kerül az a különös költői kísérlet, amelynek eredményeként a görög-római (antik) versmértéket meghonosítják a magyar költészetben (Baróti Szabó Dávid, Rájnis József, Révai Miklós).

 Baróti Szabó Dávid merész szóhasználatával, képteremtő fantáziájával, szokatlan mondatfűzésével mozgalmasságot visz a költészetbe, újszerű feszültséget, Kazinczy mint stílusújítót üdvözölte. A XIX. Század nagy klasszikus költőjének, Arany Jánosnak a Koszorú 1864-es évfolyamában megjelent méltatása szerint Baróti Szabót költői nyelvének különös ereje, tömörsége, frissessége emeli a legnagyobb nyelvművészek rangjára: „Senki nem bírja teljesebben az anyai nyelvet, mint ő, a háromszéki székely, senki az egykorúak közül nem bányászta ki annak rejtett kincseit, annyira, mint ő, a ritkább szavak és kifejezések gyűjtője a KISDED SZÓTÁR emlékezetes írója.”Dr. Kósa Ferenc, mint a nyelvteremtő mozgalom kimagasló egyéniségét méltatja: „Tetemes számban alkotott új szókat, elavult és nyelvjárási szavakat terjesztett el, honosított meg az irodalmi- és köznyelvben. A kisded Szó-tár első kiadása 1784-ben, a második 1792-ben látott napvilágot. Anyagának javarésze erdélyi, zömében székely tájszó.

 Ez az első olyan szótár, amely értékes forrást nyújtott tájszavaknak az irodalmi és köznyelvbe való bekerülésére.”A nemzeti nyelv művelése a XVIII. Század fordulóján is egyet jelentett a haladás szolgálatával. A nem kis tekintélyű pap-tanár hívéül szegődik annak a nemesi reformizmusnak, amely a gyarmatosító Habsburg abszolutizmussal szemben a nemzeti ellenállás és megújulás érzéseit és gondolatait mozgósította.

 Nyelvészeti és irodalmi tevékenysége mellett Baróti Szabó nagy buzgósággal és lelkiismeretes kötelességtudással szolgálta a közoktatás és nevelés ügyét is, mint a Kassai Főgimnázium tanára és aligazgatója. Józanságára és pedagógiai megfontoltságára vall az 1790-es királyi határozathoz való viszonyulása. Az uralkodó elvárta, hogy Magyarországon mindenki tudjon magyarul, akik még nem tudnak, három év alatt igyekezzenek megtanulni. Ezért magyar nyelvi katedrákat állítanak fel a gimnáziumokban. Figyelemre méltó a rendeletnek az a része, amely kimondja, hogy a nemzetiségi területeken az ott használatos – német, szlovák, román, horvát és ruszin – beszélt nyelvet el kell sajátítaniuk a magyar nyelv tanárainak is, és használniuk kell az iskolákban.

 A magyar nyelvet mindössze egy-egy órában tanították ezeken a helyeken. Baróti Szabó Dávid javasolta, hogy azokat a tanulókat, akik akár a gyakorlatban, akár az iskolákban már elsajátítoták a magyar nyelvet, mentsék fel a magyar órák látogatása alól. Így több idejük marad más elõadások behatóbb tanulmányozására. – Dr. Görcsös Mihály:Baróti Szabó Dávid kassai évei –

 A műfordító Baróti Szabó nevéhez fűzõdik Vergilius Aeneis-ének legméltóbb s leghívebb magyar fordítása.Irodalmi és nyelvészeti munkássága, három évtízedes tanári pályafutása, emberi-erkölcsi magatartása,a magyar nyelv mélységes szeretete, hazafisága, a Magyarországon élõ más nemzetiségek tisztelete és megbecsülése méltán szerzett országos hírnevet Baróti Szabó Dávidnak a maga korában, és elismerést az utókor részérõl.